Egy alumínium alkatrész vagy gyártási maradék nem válik értéktelenné attól, hogy eredeti feladatát már nem látja el. A fémet újra lehet olvasztani, összetételét pedig a következő felhasználási célhoz lehet igazítani. Az alumínium újrahasznosítása ezért egyszerre szól az energia megtakarításáról és arról, hogy az ipar visszaforgathatja a rendelkezésére álló alapanyagot.
A jó eredmény azonban nem pusztán az olvasztáson múlik. A begyűjtés, a válogatás és az ötvözet összetételének ellenőrzése dönti el, hogy az újrahasznosított fém milyen célra használható fel.
Mennyi energiát takaríthat meg az újraolvasztás
Az elsődleges alumínium előállítása a bauxit feldolgozását és az alumínium-oxid elektrolízisét is magában foglalja. A hulladékból történő gyártásnál ezekre a lépésekre nincs szükség: a már előállított fémet dolgozzák fel újra.
A Nemzetközi Alumínium Intézet 2019-es életciklusadatai alapján az elsődleges alumínium előállítása átlagosan 186 GJ energiát igényelt tonnánként a bányától az öntőüzemig, míg az újrahasznosított alumínium gyártásának becsült energiaigénye 8,3 GJ volt tonnánként. A különbség mintegy 95%. Ez iparági összehasonlítás; egy adott üzem tényleges energiafelhasználását a technológia, az alapanyag és az energiaforrás is befolyásolja.
Milyen alumínium kerülhet vissza a gyártásba
Az újrafeldolgozás alapanyaga lehet például gyártás közben keletkező tiszta maradék, illetve használat után begyűjtött termékekből származó fém. A két anyagáram eltérő előkészítést igényelhet: a használt termékeken bevonatok, más fémek és szennyeződések is lehetnek.
A válogatás során az anyagokat összetételük és állapotuk szerint különítik el. Ez azért fontos, mert az öntészeti és az alakítható alumíniumötvözetek más kémiai összetételre készülnek. Ha a hulladékot ellenőrizetlenül keverik össze, nehezebb a kívánt tulajdonságú ötvözetet előállítani.
Hogyan lesz az alumíniumhulladékból új ötvözet
Az ipari újrafeldolgozás jellemzően az alábbi lépésekből áll:
Begyűjtés és válogatás: az alumíniumot elkülönítik a nem megfelelő anyagoktól, és az ötvözetnek megfelelő csoportokba sorolják.
Előkészítés: szükség szerint darabolják, tisztítják vagy más módon az olvasztáshoz készítik elő az alapanyagot.
Olvasztás és finomítás: a fémet megolvasztják, miközben kezelik a szennyeződéseket és az olvadék állapotát.
Ötvözés és ellenőrzés: az összetételt a tervezett felhasználáshoz vagy a vevői követelményhez igazítják, majd ellenőrzik.
Tömböntés és kiszállítás: a megfelelő olvadékból további feldolgozásra szánt öntészeti alapanyag készül.
Gyengébb az újrahasznosított alumínium
Önmagában attól, hogy az alumínium újrahasznosított, még nem lesz alkalmatlan igényes ipari felhasználásra. A döntő kérdés az, hogy a végső ötvözet megfelel-e az adott alkalmazás kémiai és minőségi követelményeinek. Ehhez tisztázott alapanyag, megfelelő technológia és ellenőrzés szükséges.
A minőség tehát nem általános ígéret, hanem konkrét specifikációhoz mérhető eredmény. Ugyanaz a hulladék nem minden ötvözethez használható fel azonos módon.
Mit jelent az alumínium újrahasznosítása az ipari partnerek számára
A szervezetten visszagyűjtött alumínium csökkentheti az elsődleges alapanyag iránti igényt, és újra bekerülhet az ipari ellátási láncba. A beszerzés szempontjából ezért nemcsak az ár fontos: érdemes rákérdezni az ötvözet megnevezésére, a kémiai követelményekre, a szállítási formára és az ellenőrzés módjára is.
A REMET-csoport az alumíniumhulladék feldolgozását és az öntészeti alumíniumötvözetek gyártását kapcsolja össze. Ha újrahasznosított alumíniumra épülő alapanyag-ellátási együttműködést keres, vegye fel a kapcsolatot a REMET Hungary csapatával, és egyeztessék az alkalmazáshoz szükséges műszaki feltételeket.
A visszagyűjtés a gyártóüzemben kezdődik
Az alumínium visszaforgatásának hatékonysága már a hulladék keletkezésének helyén eldől. Egy gyártóüzemnek érdemes külön gyűjtenie a jól azonosítható ötvözetekből származó forgácsot, lemezmaradékot és selejt alkatrészt. Ha ezek más fémekkel, olajjal vagy bevonatos anyagokkal keverednek, több utólagos válogatásra és célzott előkezelésre lehet szükség. Ez növelheti a feldolgozás ráfordítását, és szűkítheti a lehetséges felhasználásokat. Ha egy üzemben többféle ötvözet keletkezik, a tárolóedények egyértelmű jelölése és a tételek elkülönítése különösen fontos. Így a tisztább hulladékáram nem veszti el értékét egy véletlen összekeverés miatt.
A következetes anyagkezelés a beszállítóval való egyeztetést is megkönnyíti. Hasznos rögzíteni, milyen technológiából származik a hulladék, ismert-e az eredeti ötvözet, milyen formában és mennyiségben áll rendelkezésre, illetve tartalmazhat-e idegen anyagot. Ezek az információk segítenek kiválasztani az alkalmas feldolgozási utat és megtervezni a szállítást. Az eredmény nemcsak egy rendezettebb hulladékáram: a jó minőségben elkülönített alumíniumból könnyebb olyan másodlagos alapanyagot készíteni, amely egy konkrét öntészeti feladathoz illeszkedik.
Az újrahasznosítás tehát nem azzal kezdődik, amikor a fém a kemencébe kerül. Már a tervezésnél és a gyártás során is számít, hogy az anyag később azonosítható és elkülöníthető maradjon. A hulladékot termelő és a feldolgozó vállalat közötti pontos információcsere támogatja a kiszámítható minőséget, csökkentheti a felesleges kezelési lépéseket, és hosszabb távon stabilabb alapanyagellátást tehet lehetővé.